El Camino, Portrék

Nem tudnám megmondani, hány emberrel találkoztam és beszélgettem az úton de nem tévedek nagyot, ha ezer körüli számra gondolok. Többségük minden napi emberke, ne értsük félre ezt a kifejezést, ez nem minösítés csak azt jelenti, hogy nem beszélgettem velük vagy ha igen nem maradt különösebb emlékezni való de jó páran igen csak színes egyéniségek voltak.

Találkoztam emberekkel Argentinától New Zelandon át, Japánon, Koreán keresztül a Fidji szigeteken élökkel, norvégokkal, németekkel, magyarokkal. kanadaiakkal, izlandiakkal, osztrákokkal, amerikaiakkal, olaszokkal és még ki tudja mennyi más országból való lelkekkel. Ami mindenkiben közös volt, az elszánáson kívül, hogy végig járjuk az utat, az a felszabadultság s szellemi frissesség, nyitottság a többi utitárs felé. Sokan voltak akik valamiféle fogadalmat tettek s jó páran olyanok is akik akik valmi feloldást, segítséget vártak az út teljesítésétöl. Nem volt kevés azok száma sem, akik "csak" kikapcsolódást, a minden napi gondokból való kiszakadást akarták elérni.

Ezek közül az emberek közül szeretnék bemutatni néhányat. A nevek kitaláltak, nem mindegyiknek a nevére emlékszem, de ez nem is fontos.

Wolfgang Németországból.

A germán óriás. Két méter magas 110 kg-os kovácsmester, mintha az 1800-as évekböl maradt volna vissza. Lábszár középig érö söték kék lenvászon tunika, vastag bör övvel összefogva a derekán, a ruha eljére a fésüs kagyló hímezve. Az övön mindkét oldalon egy-egy kis bör táska. Mezítlábra, egyszerü, vékonytalpú cipö.
Két börböl készült tarisznya, átellenesen vállon hordozva s egy legalább 250 cm-es bot, husáng, melynek a tetejére ivótök s a fésüs kagyló rákötözve. Az öltözéket egy úszósapka szerü fejfedö egészíti ki, vászonból. Egy Frankfurt melleti kis faluban üzi a mesterségét, nös, két gyereke van. Természetesen szöke és kék szemü. A negyvenes évei elején járhat. Az egész jelenség kirívóan más mint a sok modern csudacuccokkal felszerelt tömeg. Kitünöen beszél angolul, nem probléma a társalgás. A nagy és erös emberek, szelídsége, magabiztossága sugárzik belöle. Minden nap mos, mert az általvetökben csak egy váltás ruha fér el. Fürgén gyalogol s pontosan fogalmaz. Állandóan kész a nevetésre, az utat fizikai eröpróbának tekinti, nem ritka, hogy 35-40 km-t is megtesz egy nap. Az úton jöttem rá, mondja, hogy milyen picike és elesett az ember. Elmerül a napi taposó malom gondjai között s nincs ideje semmire sem. Élünk mint hangyák, rohanunk olyan dolgok után amire nincs semmi szükségünk de ami a kezünk ügyében van, azzal nem törödünk. Na megyek, te lassú vagy, mondja. Többet nem találkoztunk.

Hannah, Norvégiából.

Alacsony, picike asszony, hófehér hajjal, 74 éves. Ránctalan, síma arcán állandó mosoly és szelíd szeretet látható. Mindig feketében. Háromszor talalkoztam vele, kétszer hosszabban beszélgettünk. Az egyik alkalom Foncebadonban volt, ott ismerkedtünk meg. Tikkasztó meleg, 30 fok fölött, pedig 1300 m-nél is magasabban voltunk. A faluban talán 5 épp ház van, abból 3 zarándok szállás. A szállás elötti asztalnál üldögéltek s egy szabad szék volt pontosan Hannah mellett. Mint kiderült, ugyan azt a sört ittuk, s elkezdtünk beszélgetni. Pár perc múlva jött a pincér fiú s mondta Hannahnak, hogy bent már meg is terített neki. Legközelebb Ponferradában talalkoztam vele, egy szobába kerültünk a szálláson. Régi ismerösként üdvözöltük egymást, majd mindegyikünk ment a dolgára. Én mosni, Hannah vásárolni. Este nagyon szép idö volt s a szállás árnyékos kertjében ültem le vacsorázni. Hideget ettem, francia kenyér, sonka, olajbogyó, sajt és egy üveg jófajta spanyol vörös bor volt a vacsorám. Pár perc múlva megjött Hannah s amikor meglátott, mellém telepedett. Beszélgetés közben elmondta, hogy egy éve halt meg a férje, akit hat hónapig ápolt s a férje halála után határozta el, hogy megjárja az El Camino-t. Az egész családja igyekezett lebeszélni öt az útról, mondván, hogy ilyen idös korban már nagyon veszélyes lehet az út. Voltak nehezebb és könnyebb napjai de mindig vidám, mosolygós volt. Nem szabott magának határidöt, odaér majd amikor megérkezik. Amikor az útról kérdeztem, azt mondta: Egész életemben dolgoztam, mindig másokra figyeltem, a férjemre, a gyerekeimre, az unokáimra, magamra soha nem hagytam semmi idöt. Amikor a férjem meghalt, 48 éves házasok voltunk, azt hittem mindennek vége. Az El Camino-ról sokat hallottam s tudtam, nekem végig kell menni ezen az úton. Amikor elkezdtem nagyon nehéz volt. Nem hittem volna, hogy eljutok eddig. Azután egyre könnyebb let. Egyre többet foglalkoztam magammal, az életemmel s rájöttem arra, hogy minden ami nehéz volt az életemben e felé az út felé mutatott, erre készített fel, még akkor is, ha nem tudtam róla. Most hogy az úton vagyok tökéletes békében vagyok magammal és a sorsommal. Nem számít az, hogy hány éves az ember, mert ha az út hívja akkor végig is tudja csinálni. Azt hiszem életem legjobb döntése volt, hogy elindultam. Hogy megérkezem-e? Nem fontos. A fontos az, hogy olyan élménnyel lettem gazdagabb amit már nem is reméltem az élettöl.

John, Dél-Afrika

64 éves, biciklivel járja az utat, Leon-ból indult s hat nap alatt tervezi megtenni az utat Santiago de Compostela-ig. 45 éves koráig egy bankban dolgozott, ahol az igazgatóságig vitte s egy nap mindenböl elege let, kilépett. Fél év múlva pénzügyi tanácsadóként befektetéseket kezdett kezelni, magán embereknek. 56 éves korára elérte azt, hogy ha 80 évig él, akkor sem lesznek anyagi gondjai. Elkezdett utazni, bejárta a fél világot legutóbb a Himalája alaptáborába szervezett úton vett részt. 3800 m-röl indult az expedíció s a 4500 m-en lévö alaptábort 1 hét alatt érték el. Napi 100 m-t haladtak vertikálisan ami 800-1200 m-es távolságot jelentett. Ez után határozta el, hogy a Camino-t megjárja. Egyedül él, két felnött gyereke van. Az O Cerebreiro-ról való lejövetelt élete legnagyobb kalandjának mondta. “Volt olyan szakasz, ahol 65 km-es sebességgel jöttem lefele”, mondja s vigyorog mint egy kölyök. Beszélgettünk a dél-afrikai politikai helyzetröl, a változásokról, Kanadáról, kétszer volt Vancouver-ben, arról, hogy milyen nehéz ma az ifjúság helyzete, no meg az idöseké, a gazdasági válságról, meg sok egyébb mindenröl. Amikor az útra terelödött a szó, elgondolkozva mondta; “Van otthon egy barátom aki bankigazgató volt, a felesége pedig jól menö jogász. Egy napon mindenüket eladták, úgy ahogyan mondom, mindenüket, s az egész cuccuk ami megmaradt, belefért egy-egy hátizsákba. Elindultak gyalog, bejárták Dél-Afrikát, azután Afrika több országát, majd Ázsia következett. Mindenhova gyalog. Egyszer amikor otthon voltak találkoztam velük s beültünk valahova ebédelni. Azt mondták nekem, hogy ennyire elégedettek, egészségesek, nyugodtak, soha életükben nem voltak még, mint azóta, hogy mindenüket eladták s nincs semmi tulajdonuk. Az utazás, gyalog teljesen kielégíti öket. Akkor még javában dolgoztam s el nem tudtam képzelni, hogy lehet valaki ennyire hülye, hogy mindent feladva csak teng-leng a világban, minden komolyabb cél nélkül. Elég volt 3 nap az El Camino-n, hogy teljesen megértsem öket. Soha, sehol, bármerre is jártam, nem éreztem azt a megbékéltséget, nyugalmat amit itt az úton erzek. Most megállok egy színes bokor elött, egy kis pataknál s nem érdekel, hogy mikor érek “oda”, mert tudom, hogy mindenképp oda fogok érni. Hogy mikor, az egyáltalán nem fontos. Azt hiszem erröl beszélt a barátom, amit én most 15 évvel késöbb értettem meg s ezt csak ennek az útnak köszönhetem.”

K.

Junius 3 - 7, Santiago, Finisterre, Madrid, Budapest

Az en Caminom Sarriaban ert veget. Nem tudok rendesen menni, hatizsakkal meg rosszabb. Megvettem a vonatjegyet Santiagoba, fajo szivvel, csalodottan de nem elegedetlenul. Azt hiszem mentem amig tudtam de ennyi. A piheno napokat 60 km-rel elobb kellettt volna tartanom  akkot talan. Feladasrol szo nincsen, abba kellett hagynom.

3.-an reggel 8:30-kor indultam Santiagoba. A Corunaban at kellett szalnom, 1/2 1-re erkeztem Santiagoba. Megkerestem a turista informacio hivatalat s ott kaptam egy listat az igenybe veheto szallasokrol. Privat szallast kellett keresnem, mert csak azokon lehet tobb mint egy ejszakat eltolteni. 13 Euroert talaltam egy helyet, igaz a varos tulso vegen volt. Elmentem a katedralishoz korul jartam majd bementem. A templom elotti lepcsofeljaro egyik sarkaban egy csomo bot volt letamasztva, gondoltam nem illik bottal menni a templomba, en is letettem az enyemet. Bent a templomban leultem egy kicsit, Faradt is voltam, kint volt vagy 32 fok, nyomott volt a hangulatom is, hogy nem hivatalos, hanem csak turista minosegben vagyok jelen, jolesett leulni. Ultem vagy 10 percet, kipihentem magamat s megnyugodtam, ereztem, hogy helyes dontest hoztam akkor, amikor nem folytattam tovabb a gyaloglast. Az en Caminom, most, Sarriaban ert veget. Csalodott vagyok? Igen. Elegedetlen? Nem. Megtettem amit tudtam, kicsivel tobbet is, nem tehetek szemrehanyast magamnak azert, mert a terdem nem birta. Felalltam s korbe jartam a templomot, most mar megnyugodva, a fotozasra figyelve. Majd egy orat toltottem el bent s mikor kijottem, nem talaltam a botomat. Ez volt a masodik bot amit a Camino alatt "elveszitettem". Ezt jobban sajnaltam mint az elsot, azt vettem, ezt kaptam. Prima mogyorofa bot volt, tobb mint 300 km-t volt velem. 

Meg maszkaltam az ovarosban, majd olyan 5 ora korul, kiertem a szallasra, ekkor mar nagy szuksegem volt a pihenore. Volt internet s a tegnapi MALEV-nak kuldott levelemre vartam a valaszt, at akartam cserelni a jegyemet junius 14-rol 7.-ere. Rossz hir; a jegy nem cserelheto, meg rafizetessel sem. Tenyleg rossz hir, mert el nem tudtam kepzelni, hogy mit lehet csinalni Santiagoban egy hetig.

Megkerestem az interneten a A MALEv madridi kirendeltsegenek az e-mail cimet s irtam nekik is elsirankozva a bajomat. Este megint beleneztem az e-mailembe s megjott a valasz, lefoglaltak egy jegyet nekem a keddi, 7.-ei, Madrid - Budapest jaratra es hetfon szoljak vissza, hogy kell-e a jegy. Visszairtam, hogy szeretnem tudni azt is, hogy mennyit kell rafizetni?

4.-en reggel elhataroztam, hogy kibuszozok Finisterre-be. Az ut tobb mint 3 oras de a busz eleg kenyelmes. A picike halaszfalu a latin Fini de Terra, a Vilag vege, szavakbol kapta a nevet, ugyan is a XI, XII. sz.-ban nem tudtak, hogy van-e valami az oceanon tul. Finisterre egyebkent az europai szarazfold leg-nyugatibb pontja. A kicsike falu 1 ora alatt bejarhato. Leultem a kikotoben s fel hat leven megvacsoraztam. Ettem egy egy spanyol halaszlevet, soupa del mares, kagylok, polipok, mindenfele herkentyuk a rizses, safranyos leben, nagyon finom volt. Utana egy paella ami szinten a tenger gyumolcseivel volt tele rakva. Ittam hozza egy fel liter vorosbort, majd elmentem szallast keresni. A "rendes" zarandok szallasra nem mehettem, mert ott csak azok kaphatnak szallast, akik gyalog mentek a falucskaba, maradt a szalloda. Felkeszultem egy 40 euro koruli osszegre de szerencsere ahova mentem, ott "csak" 30 eurot kertek. Gondoltam egyet s mondtam 25-ot fizetek. Eloszor a no nem akarta elfogadni de amikor elindultam kifele utanam szolt, hogy rendben. Mondom de a reggeli is benne van. Ekkora pofatlansagra nem szamitott s szinte automatikusan bolintott. Lecuccoltam, csak a halozsakot meg a dzsekimet vittem magammal, s neki az utnak a vilagito toronyhoz. Mikor kiertem a falubol, 10 perc, s meglattam, hogy felfele kell menni, majdnam visszafordultam. Felfele nem volt annyira rossz de ha felmegyek le is kell jonnom s az volt fajdalmas. Mindegy, ha mar idaig eljottem, felmegyek. 4 km emelkedo, de szerencsere aszfalton. 80 perc alatt felertem, meg boven volt idom a 10:03-as naplementet elerni. Kicsit maszkaltam, fotoztam majd a szalloda teraszan, termeszetesen Nyugatra nez, elszopogattam egy konyakot es elszivtam egy Monte Christo szivart, majd lementem a sziklakhoz kivalasztani a helyet ahonnan fotozni fogok. Majd egy orat kellett varni az esemenyre de megerte. Az ido nem a legidealisabb, paras es felhos volt de olyan 15 km-es latotavolsaggal.

Bekes, szelid csond vett korul bennunket s a beszelgetesek is halkan folytak, valahogy nem illett a hangos szo a helyhez es a helyzethez. A "menetrend szerint" 10:03-kor lebukott a nap. Szurkuletbe fordulo sotetben setaltunk lefele a hegyrol, meg mindig az elmeny hatasa alatt.

Masnap delelott visszutaztam Santiagoba s "megbeszeltem" a busz vezetojevel, aki csak spanyolul en viszont magyarul es angolul tudva, hogy a vasut allomason kitesz, hogy megvegyem a helyjegyet a madridi vonatra. 

A penztaros kozolte, hogy a ma esti vonatra minden jegyet eladtak, csak a hetfo delutanira van meg hely. Kertem egyet mire o kerte az Europass-omat. Persze nem volt nalam, anelkul pedig nincs helyjegy. Visszabattyogtam a szllasomra, 4 km, majd vissza az allomasra de mar az Europass-al. Egy masik penztaros volt ott aki szinten mondta, hogy ma estere nincs jegy csak holnapra. Kertem nezze meg, hatha valaki visszamondta a helyet. Megnezte s mondta hogy a mai nap az en napom. 1 hely meg volt. Megvettem, vissza az allomasrol a szallasra, osszepakoltam majd vissza az allomasra immar a hatizsakkal. Formaban maradtam, ma is gyalogoltam 20 km-t. 

A jegyem masodosztalyra szolt, rendes ulohely de a 9 es fel oras ejszakai uton nem sokat aludtam. A vonat egy oras kesessel, hetfon reggel 9-kor ert Madridba. Megkerestem a szallasom s 10-kor mar az e-mail-emet neztem. Victor de Lopez, hogy is hivhatnak maskepp, valaszolt, hogy nem kell rafizetni a jegyre, atcserelte s kedd reggel 8:30-kor indulhatok.

Ki szerettem volna hasznalni a napomat s elmentem a Prado muzeumot megnezni, nem minden nap lathat az ember Goya es Velázquez kepeket. A muzeum, hetfo leven, zarva. Fenykepezgettem, elmentem a piacra, a kiralyi palotat megneztem majd csak csatangoltam a varosban estig amikor is visszamentem a szallasra s lefekudtem. Masnap reggel 5-kor keltem, rendbeszedtem magamat majd az elso metroval ki a repterre s 11:40-kor mar Ferihegyen landoltam. Az Utnak itt volt vege.

Santiago
Finisterre
Madrid

Junius 2 csutortok, Sarria

Reggelre az egesz ejszakas piheno es az Advill ellenere sem javult a helyzet. lapos talajon es felfele nehezen de tudok menni, lefele csak nagy nehezsegekkel. Azt talaltam ki, hogy itt maradok meg egy napot, hatha tudom folytatni egy hosszabb pihenes utan. Csinaltam par fotot itt a kozeli templomrol es nehany utcarol de csak uldogelek s hasznalom a netet remelve, hogy holnapra jobb lesz. Ha nem javul a terdem, akkor nincs mit csinalni, abba kell hagynom. Nagy csalodas lenne, hogy a testem cserben hagy, mert pont a testem segitett abban hogy az elso napok mentalis nehezsegeit atveszeljem, mert a testol az a jelzes jott: ne legyel kishitu, latod jobban birod mint gondoltad, gyerunk tovabb. Nagyon remenykedem, hogy holnapra csak jobb lesz.

Sarria

Junius 1 szerda, Sarria

Samos utan 2 km-rel az osveny ketfele agazik, az egyiken 12 a masikon 16 km-t kell menni Sarria-ig. Balga fejjel nem neztem csak kovettem egy nagyobb csoportot s persze a hosszabb utra kerultem. A konyvem szerint az utnak lejteni kellett volna, itt meg kemeny emelkedok es meg kemenyebb lejtok kovettek egymast. Mar nem fordultam vissza pedig azt kellett volna tennem. 12 km-en keresztul se egy falu se egy hely ahova le lehetett volna ulni. Kb 500 m-rel egy kavezo elott, nem lehetett latni es tudni sem, mert nem jeleztek, mintegy 3 oras gyaloglas utan megalltam. Elegge fajt mar a terdem, muszaj volt megallni. Ettem a tegnap elkeszitett szendvicsbol, majd egy 30 percnyi piheno utan mentem tovabb, helyesebben araszoltam. A terdgumi ellenere is nehezemre esett minden lepes. Sulyt szinte nem tudtam tenni a bal labamra s csak egy bizonyos szogben tudtam ralepni a terdem miatt. A kavezoban ittam egy kavet s ujabb 15 perc elteltevel elindultam. Nem volt kedvem de muszaj volt, mert a nagy semmi kozepen voltam, nem maradhattam ott. Ami erdekes volt, az elso 10 km-t nagyon jol birta a terdem, akkor mar reg kellett vlna pihenni, de nem tudtam igy hirtelen jott megint a fajdalom. Az utolso 4 km-t harom (3) ora alatt tettem meg. A szallason elottem pont egy kanadai ferfi jelentkezett be, o Nanaimo-bol jott, ez a nyugati part, s egy kicsit dumaltunk. Eszrevette, hogy santitok, nem volt nehez, s mondta, hogy tud adni egy terdvedot, probaljam ki azt is. Lefekudtem s egy ora pihenes utan, alig tudtam labra allni. El akartam menni, kajat venni  de 100 m utan visszafordultam. Ujabb ket ora fekves utan el tudtam menni az uzletbe ami kb 800 m-re volt, bevasaroltam, majd visszasantikaltam. Felmenni az emeletre ugy kikeszitett, hogy megint lefekudtem s egy fel ora pihenes utan lesantikaltam enni. Jo ido volt kiultem a napra s talalkoztam egy kanadai francia novel akivel San Justo de la Vega elott talakoztam, szegenynek vissza kellett mennie vagy 2 km-t mert a piheno helyen felejtette az uti patikajat. Azt mondta, hogy ne csak pihentessem, hanem vegyek be fajdalom csillapitot is amely egyben gyulladas csokkento is. Nem szedek soha semmifele gyogyszert de most megfogadtam a tanacsat. Most a kanadai ferfi altal adott terdvedot viselem, nem sokkal jobb, ugyanugy faj a terdem. Semmit nem neztem meg a varosbol csak pihentem.
Nagyon el vagyok keseredve, mert ha nem tudom folytatni akkor nem tudom lesz-e meg lehetosegem az eletben megtenni ezt a hatralevo 108 km-t. Eddig legyalogoltam 404-et.

Majus 31, kedd, Samos

A reggeli indulas nagyon nem akarodzott. Huvos, kodos, csepergo esos ido mindossze +5 fok. Gondoltam el tudok menni Sarria-ig mert jo gyaloglo ido volt.Triacastellaban megalltam egy kavera, 9 km-rel az indulas utan, majd mentem tovabb. Annak ellenere, hogy lefele mentem egesz jol birta a terdem, csak neha "ereztem" egy kicsit. Samos-ban akartam ebedelni, majd menni tovabb de nem lett belole semmi. Samos elott 2 km-rel kikeszult a bal terdem. Tegnap elott mar jelzett egy kicsit, tegnap ereztem, ma del korul alig tudtam ralepni. Mire Samosba ertem, rendesen santitottam. Igy nem tudtam tovabb menni, maradt a mai napra a 18 km. Elsantikaltam a patikaba, persze elfelejtettem, hogy szieszta ideje van, de szerencsem volt, mert a patikusno a szemkozti szalloban akart volna ebedelni de latta, hogy valaki be akar menni az uzletbe, igy atjott. Kinyitotta a patikat nekem s kerdezte mi a problema. Mondom a terdem, szerncsere egy keveset beszelt angolul, kitett 5 terdvedot. Kerdeztem melyiket ajanlja, mire nem a legdragabbat hanem a szerinte legmegfelelobbet mutatta. Felprobaltam, megvettem, 15 eurom banta. A terdgumival konnyebben mentem de ereztem, hogy van terdem. Gyors szamvetes utan kiderult, hogy napi 16 km-t kell mennem s akkor junius 9.-en beerek Santiagoba, Nos ez teljesithetonek latszik.
Du megneztem a falucska egyetlen neveetesseget az V. sz.-ban alapitott Bences kolostort. Az eredeti epuletbol semmi nincsen mar a legregebbi fal a XI. sz-bol valo amelyen az ajto felett a "tokeletes" kereszt lathato. A kereszt koruli kor a tokeletesseget, mig azt korbefono ornamentika a vegtelen szeretetet jelkepezi. A monostor eleg nagy resze 1951-ben leegett de fenykepek es leirasok utan kepesek voltak az eredeti allapotokat visszaallitani. ez alol a freskok a kerengo folyosolyan, kivetelek.
A mai vacsoram szardinia, olajbogyo, kenyer es sajt volt, nagyon jol esett. Remelem a pihenes segit a terdemnek.


Samos

Majus 30,, hetfo O Cerebrio - Fonfria

Villafrancabol busszal mentem Piedgrafit-aba ahonnan 4 km maszas az O Cerebreio. 1 ora 50 perc alatt felkinlodtam magamat s majd egy orat toprengtem, hogy maradjak vagy menjek tovabb. Ugy dontottem tovabb megyek. Nagyon esore allt de mire a falucska vegere ertem kisutott a nap. Hatizsak le, dzseki le, keszult par fenykep is majd tovabb. Eleg jol mentem enyhen lejtos terepen 7 km-t 1.5 ora alatt tettem meg.A kovetkezo 2 km-t megsznvedtem egy jo meredek emelkedo ami egy oramba kerult. Az emelkedo vegen, mint a meseben, egy bar. Lerogytam s pihegtem vagy 5 percig, majd rendeltem egy kavet. Fonfria 3 km-re volt, lejtos ut de lassan haladtam, mert elkezdtem "erezni" a terdemet. 1 ora alatt elertem a szallast, epp elkezdett esni. Akik utanam 25 percel erkeztek, mar jol elaztak. Eredetileg azt gondoltam Triacastellaig megyek, de az eso es a terdem miatt gondoltam, jobb ha pihentetem.

O Cerebreio

Majus 29, Villafranca del Bierzo

Kellemes tempoban gyalogoltam az enyhen emelkedo terepen s mar 11-kor itt voltam. Ittam eg kavet majd bejelentkeztem a szallasra s elindultam a varost fenykepezni. Mire eppen korbe mentem s leultem a foteren egy sorre, elkezdett esni az eso. Jo fel orat esett majd elallt. Visszamentem a szallasra s megebedeltem, sonkas, zoldborsos, sargarepas keszetel volt, mikoroban melegitettem meg, jol is esett, konnyu kaja volt.
Villafranca egy nagyon helyes szep kis varos a svajci hegyi falvakra emlekeztet engem, persze elhagyva az elhagyatott es romlo hazakat. Tisztasag es rend mindenhol, baratsagos emberek, udvarias kiszolgalas. Jol ereztem magamat a varosban. A szallas egyszeru de nagyon tiszta es jol felszerelt. Vegre van WI - FI hozzaferes az internethez, most raszantam a delutant, hogy potoljam a beirasokat es kepeket is tegyek fel.
Este a lencse konzervet fogom vacsorazni, nagyon hazai izunek talatam.
A holnapi napot meg nem tudom, hogy hogyan lesz. 20 km-re innen kezdodik az ujabb hegymenet, amit nem vallalok. Az az eldonteni valo, mivel ez a varos ahol busz jarat meg van s ahonnan tudok buszozni, kikerulni a hegyet, O Cebreiro, (Oriza Triznyaknak hivom) vagy megyek meg 15 km-t s utana taxizok. Azt hiszem a buszt fogom valasztani, majd meglatom.

Villafranca del Bierzo

Majus 28, Cacabelos

Reggel kenyelmesen 1/2 8-kor indultam s igen jo utemben haladtam ami a sik terepnek koszonheto. 2 ora alatt 10 km-t tettem meg, majd megalltam reggelizni Companajaraban. Meg Ponferradaban bevasaroltam, kenyer, konzerv, sajt, sonka s az este elkeszitett szendvicsbol ettem.
reggel 12 fok volt amikor elindultam, 10-kor mar olyan 26 korul volt s mire Cacabelosba ertem, mar 35 fok volt, baromi meleg. Az utolso 4.5 km emelkedo, minden arnyek nelkul. Ket ora alatt tettem meg. Orultem amikor megerkeztem. Spartai egyszeruseggel berendezett szobak, ket szemelyesek, olyan 3x3.5 m, csak ket priccs s ennyi. A szallas a falu, Cacabelos, masik vegen van szoval a 16 az tulajdonkeppen 19 km volt.
Este a Barcelona - Manchester United meccset neztuk egy barban a spanyolok hatalmas oromere a ``Barca`` gyozott 3:1-re.

Cacabelos

Majus 27, Ponferrada

3 km-rel Molinaseca elott ultem az ut szelen es azt kerdeztem magamtol: miert is csinalom en ezt? Az elozo 14 km brutalis volt a terdeimnek. Teljesen egyenetlen lejtos talaj, laza kovekkel, vizmosta osvenyeken, nyaktoro meredek lejto. Egy ido utan kimentem az orszagutra, az legalabb nem volt egyenetlen. Molinasecaig akartam menni de ugy ereztem keptelen vagyok meg egy lepest is tenni. 15 perc utan egy kocsi allt meg, spanyol paraszt egy szot sem beszel semmilyen nyelven, de megertettem, hogy azt kerdezi elvigyen-e? Azonnal belegyeztem, mondtam Molinesacaba megyek mire o: Ponferradaig megy oda is elvisz ha akarom. Akartam. Eddig 280 km-t gyalogoltam, meg van hatra 210, igaz nem 700-at de 490-et megyek s ha varosokban valo kolbaszolast is beszamitom akkor olyan 530. Ez van.
Ponferrada a Templomos Lovagok erossege volt a XIII. sz.-ig amig a rendet fel nem oszlattak. Utana kulonbozo spanyol urak kaptak meg a varost es a varat birtokkent, mindenki epitett hozza, ma mar csak a kulso falak es tornyok az eredetiek. Este Dudley-val beszelgettem a szallason, aki Del-Afrikabol valo es biklivel csinalja meg az utat Leontol Compostellaig. Szepen megiszogattunk egy uveg bort vacsora utan s jo keson fekudtem le, volt vagy 11 ora.
Holnap konnyu nap, csak 16 km Cacabelosig.

Ponferrada

Majus 25-26, Astorga - El Gonso - Forcebadon

25.-en 13 km-t mentem. A tegnap elotti 27 es a tegnapi 24 kifarasztott, ma konnyebb napot tartottam. Astorgaban megneztem a katedralist s beneztem a puspoki palotaba is amelyet Gaudi tervezett s vezette az epitkezest is. Kasztilian kivul Gaudi mindossze 3 epuletet tervezett az egyik Leonban a masik Astorgaban s a harmadik nem tudom hol talahato.
Bevasaroltam, kenyer, s ket konzerv kaja, valami husgomboc zoldborsos-sargarepas szoszban, finom volt es lencsefozelek kolbasszal, az is jo volt.
Eleg keveset eszem s talan innom is tobbet kellene de csak akkor iszom amikor szomjas vagyok. Igy is kb 3 litert iszom meg naponta, a nagyobb reszet mar a szallason. Ma pld. reggelire 1 banant es ket szelet sajtot ettem, ebedre egy negyed baguettet, a 13 km alatt 1 liter vizet es ket tejeskavet ittam.
Az El Gonso-i szallas egyszeru es csak 8-an vagyunk egy szobaban. A falucska elegge lepusztult allapotban van, talan 50 haz abbol ha 15 epsegben. A szallas tulajdonosa elegge egyszeru arcnak nezett ki s legnagyobb meglepetesemre du. azon kaptam, hogy Voltaire Candid-jat olvassa. Ujabb pelda arra, hogy ne itelkezzunk elhamarkodottan.
Ma jol kipihenhetem magamat, tegnap este Astorgaban 4 Euroert egy teljes lab es hat maszirozast kaptam, Isteni volt, minden centet megert. Holnap 13 km tiszta emelkedonek nezek elebe. El Gonso 1018 m magasan van s a Leon hgys. teteje 1515 m 500 m szintkulonbseg. Szukseg lesz az eromre. 26.-an reggel 7-kor indultam El Gansobol s 12:45-kor Foncebadonban voltam. Majd 6 oramba tellett a 13 km. Az utolso 5.5 km-en  400 m szintkulonbseget masztam meg. Jol elfaradtam de meg a nagy meleg elott beertem. Foncebadon egy nagyon fontos helyseg volt egeszen addig, mig a vasutat megepitettek, ami kikerulte a hegyet. Addig itt vezetett at Galiciabol Leon tartomanyba a legfontosabb kereskedelmi ut de a vasut utan teljesen elvesztette jelentoseget. A falunak ot (5) lakosa van. A kovetkezo falu, Manjarin, mindossze egy (1) lakossal buszkelkedhet, Tomas aki istapolja a zarandokokat.
Kialakult a mottom az utra: Folytasd, hogy folytatni tudd.
Minden leegyszerusodik az egyre. Semmi sem fontosabb mint a kovetkezo egy lepes, egy meter, egy kolometer, egy varos, eg cel. Mindig egyel tobb kis lepes ami a celhoz kozelebb visz. A dolgok, tortenesek egymasra epulesenek szimfoniaja, ha ugy tetszik, imadsaga, az egesz ut. Minden a helyere kerul es minden idoben kerul a helyere, amikor eppen kell.

El Gonso - Forcebadon

Majus 24, kedd San Martin - Astorga

Reggel 7-kor indultam s a mai 24km sokkal nehezebb volt mint a tegnapi 27. Az utolso oraban majd meghaltam, (most nem nyafogok suti, :-))  ) de valahogy beertem. A regisztracio utan alvas, egy ora, na az valahogy helyre hozott. Elmentem megnezni a katedralist, a Gaudi hazat, vasaroltam vacsorat s uzsonnat holnapra, majd visszajottem a szallasra. Megvacsoraztam s feltettem a kepeket meg ezt a rovid blogot. Holnap lazan megyek 12 tervezek de meg eldontom utkozben.Holnap vegig hegymaszas Rabanel de Camino fele.

Astorga

Majus 23, hetfo, Leon – San Martin del Camino, 27 km.

Majus 22.-en reggel 6:35-kor busszal indultam Burgosbol Leon-ba. Kihagytam a “mezeta” nevu siksagot, ket okbol is; 1 amilyen utemben haladok, ha ezt a 160 km-t is gyalogolom, nem erek el Santiagoba idoben 2, Semmi arnyek, semmi latnivalo, a falvak jo messzire egymastol tok lapos alfoldi jellegu videk. Igy nem 700 hanem 520 km-t fogok gyalogolni. 8:40-kor erkeztem meg Leonba, utitarsam is akadt, Elen aki apolono valahonnan Bajororszagbol. Faj a foga es Leonban akarja kezeltetni.Hamar megtlaltam a szallast amely a Bences apacak kezeleseben mukodik de cask 11-kor nyitott. Ott szobroztunk 1.5 orat, mire bejutottunk. Ez volt az eddigi legrosszabb szallas ahol megszalltam. Tiszta volt de 70-en aludtunk a szobaban s volt ketto (2) WC es harom (3) zuhany a 70 embernek. Budos volt, zajos volt, alig aludtam valamit. 11 korul bejott vagy 15 ember, se szo se beszed felkapcsoltak a villanyt, jo hangosan beszeltek, zorogtek majd 20 perc mulva lekapcsoltak. Az onkentes segito eg nemet no volt, nagyon katonas, neked ez az agyad neked az ide tedd, oda tedd stb. Nekem egy felso agyat jelolt ki, amit elegansan kikerultem s egy also agyra tettem a cuccomat. Fel volt haborodva s mondta nekem a masuk az agyam. Mondtam nem, itt alszom es kesz. Nagyon nem tetszett neki de odebb allt. Viszont a botomat elragadta, hogy a haloteremben nincs helye es elrohant vele. Nem mentem utana, hiba volt, mert azt gondoltam leteszi az eloterben de atvitte egy masik epuletbe. Reggel 15 percembe kerult mire megtalaltam. (Brunhilda bosszuja!)

Elindultam ugy del fele a varosba. Kozel voltunk a katedralishoz, talan 5 perc ugyhogy oda mentem eloszor. Ez is hiba volt, mert a Szent Izidor templomba kellett volna mennem eloszor, annak is a muzeumaba, ahol XI –XII sz.-i freskokat lehetett volna latni. Vasarnap a muzeum kettoig van nyitva!

A katedralis Leon-ban tobbek kozt arrol hires, hogy 197 uveg ablaka van, sokkaltobb mint akarmalyik europai katedralisnak. Par eve epitettek egy platformot ahonnan egeszen kozelrol lehet latni es fenykepezni a legszebb ablakokat. Vasar es unnep napokon persze ez is zarva!? A katedralis ban valo odonges es fenykepezes utan a varosba indultam megkeresni a Gaudi hazat. Gaudi katalan epitesz volt es Katalonian kivul, osszesen harom, (3) epuletet tervezett es epitett s az egyik Leonban van,amit meg is talaltam, s a masik Astorgaban, azt holnap, vagy holnap utan nezem meg. Delutan 3-kor megvacsoraztam, rendeltem nem tudom mit egy kis barban s rantottat kaptam sok-sok sonkaval. Hozza egy pohar sor s olyan jol laktam, mint a duda. Visszasetaltam a katedralishoz s kiultem az egyik bar kinti teraszara s mulattam az idot. Ami feltuno volt, Kanadaval osszehasonlitva, mindenki fenyesre pucolt cipoben jar, ferfiak, nok, fiatalok, oregek. Kanadaban ezzel nem torodnek, olyan mocskos cipokben jarnak, hogy az borzalom. Este meg megettem egy kis maradek bagettet majd lefekudtem.

Ma reggel 6:45-kor indultam, 15 perces bot kereses utan. Meglepoen jol haladtam, hasznalt a ket napos pihenes. Konnyu volt az ut a kiskonyv szerint s en pontosan a megadott idoket mentem, erolkodes nelkul.  22 km-t 5.5 ora alatt tettem meg, kozben ketszer alltam meg 20 – 20 percre pihenni. 12:20-kor erkeztemValladoraba ami a cel allomas let volna de ha ott szallok meg, holnap 29 km vart volna ram Astorgaig igy egy 40 perces piheno utan tovabb mentem Sant Martin de Caminoba ami 5.5 km volt meg. Ezt masfel ora alat megtettem igy holnap cask 24 km-t kell mennem Astorgaig. A mai 27 volt az eddigi legtobb amit mentem s nem is faradtam ki olyan nagyon mint gondoltam. A szallas most sokkal job, biztosan ki fogom pihenni magamat. Kepeket nem tudom mikor tudok feltenni, ez fizetos internet es allati lassu, most meg sem probaltam.

Leon 

Burgos, majus 21, szombat

Tegnap delutanra, szerncsere mar a szallason, elkapott egy gyomorrontas. Most nem tudom, hogy ez a paella bosszuja volt vagy nem jo vizet ittam, minden esetre nagyon "eberen" aludtam, ertsd, nagyon keveset.
Ma reggelre kelve ugy dontottem, nem kockaztatom a gyaloglast, busszal jovok Burgosba.
Szombat reven mas a menetrend, sikerult megtudnom, hogy a busz 9:45-kor erkezik Villafrancaba majd 10:30-ra er Burgosba. A buszmegallotol mintegy 50 m-re volt egy kavezo, ott ittam egy feketet, majd a mosdoba mentem. Mikor kijottem az utcara, ott volt a busz! 9:20-kor. Epp elkaptam, ha azt lekesem a kovetkezo csak 3 ora mulva jon. Mindenre gondoltam de arra nem, hogy elobb jon a jargany. Nagy szerencsem volt! A jegy 2,16 Euro a 32 km-re.
Burgosban a buszpalyaudvar mellett foglaltam egy szallast 45 Euro egy agyas szoba kulon zuhany es mosdo. Nem volt betervezve de holnap reggel 6:35-kor indul a buszom Leon-ba s semmikepp sem akarom lekesni, mert a kovetkezo az csak este hatkor megy. Ezt kb 4 napja hataroztam el, hogy a ket varos kozott buszozok, mert sehogyan sem tudnam vegig jarni az utat az en tempommal. Olvasom, hogy Vikiek 30 - 32 km-t nyomnak naponta, az en atlagom jo ha 19 - 20 km. Hiaba, 20 evvel fiatalabban gyalogolni, nagy elony.
Lepakoltam s elindultam a varosba. A katedralist neztem meg alaposan sok kepet is csinaltam majd du 3-ra visszajottem a szalloba. Hasznalhatom a WI-FI csatlakozast, igy a delutant azzal toltottem, hogy a kepeket visszamenoleg is, feltettem a Picassara. Megint megprobalom beilleszteni a linket, remelem most sikerul. Este konnyu vacsorat eszem, valoszinuleg valamilyen krumplis dolgot majd irany az agy, reggel 1/2 6-kor kelek.

Itt a Link ha minden igaz ez fog mukodni:

.Burgos

A tobbi naprol is megnezhetitek a kepeket a Picassan, csak valtogassatok az albumokat.

Majus 20, Pentek, Belorado – Villafranca Montes de Oca 12 km

Ma TMK napot tartok. (Tervszeru Megelozo Karbantartas) A tegnapi 23 km utan ugy dontottem, hogy megfelezem a Belorado – San Juan de Ortega tavolsagot. A ket falu kozotti szintkulonbseg 400 m s kozben az ut felvisz 1162 m-re, 150 m-rel leszek magasabban mint a Kekes.

Tegnap este egy spanyol par, Rachel es Manuel paella foztek vacsorara. 4 kanadai, 2 magyar, szepnevu Gilice Balint es en, 1 finn es a ket spanyol, szalltunk be. A paella nemzeti etel s kb ugyanannyi variacioja van mint nalunk a lecsonak. Tegnap a tenger gyumolcsei jatszottak a foszerepet. Eloetelnek juhsajt, ringlivel toltott olajbogyo es szolo volt.Termeszetesen vettek meg 3 uveg voros bort is s a fejenkenti koltseg 8.50 Euro volt. Nagyon finom volt, megerte a penzt.

Vacsora utan egesz jo beszelgetes alakult ki, majd az egyik kanadai no Marta Montrealbol, korkerdest intezett a tarsasaghoz: Kim it vart az El Caminotol mielott elindult volna. Ez tipikus kanadai marhasag, mindenkit bevonni egy kozos beszelgetesbe akar akarja az illeto akar nem. A kanadai nok elemukben voltak, mindharom nyomta a sablon szoveget, hogy kiteljesulesuket varjak, hogy most az eletuk uj fejezetenyilik meg es ez milyen izgalmas, hogy fejlodni fognak spiritualisan, hogy jobban megtalaljak uj onmagukat, hogy a fajdalom es a szenvedes az uton nyitottabba teszi oket stb. Ok azok akik nem a 30 agyasban alszanak, hanem 3x-os penzert privat szobaban s a csomagjukat elore kuldik a kovetkezo allomasra s csak vizzel es szendviccsel gyalogolnak.

A kanadai ferfi teljesen normalis volt. Azt mondta o at akar gondolni bizonyos dolgokat az eleteben s tobbek kozt arra a felismeresre jutott, hogy eletunk soran, rengeteg embertol kapunk segitseget valamilyen formaban s ezt a segitseget annyira termeszetesnek vesszuk, hogy sokszor meg sem koszonjuk. O ezeket a tartozasokat fogja vegig gondolni az uton.

A finn kislany, 22 vagy 23 eves lehet, aranyos volt. O azt mondta, kozelebb akar kerulni a termeszethez, a viragokhoz, fakhoz, madarakhoz, a naphoz a szelhez es a csillagokhoz.

En azt mondtam, nem voltak es nincsenek elvarasaim az uttal kapcsolatban. Elvarasrol sohasem gondolkoztam, hanem arrol, hogy mi lesz a vegeredmenye az utnak s erre cask az ut vegen fogok tudni valaszolni.

11 fele fekudtunk le, nekem ez eleg keso, altalaban 9-kor fekszem. Reggeli utan, 8 orakor indultam s 12:45-kor ertem a 12 km-re levo szllasra. Igaz kb 80 percet pihentem az uton. Az elso 3 oraban pocsek volt az ido. Borus, kudos, nyirkos es huvos. 11 fele kisutott a nap s ragyogo idoben tettem meg a hatralevo utat.Az utolso negy km a szokasos brutalis emelkedo volt, mar nem banom. Meg-meg allok de mar sokkal konnyebb mint az elso napokban.

Majus 19 csutortok, Santo Domingo – Belorado, 23 km

Reggel megismerkedtem szepnevu Giliczi Balinttal. A 6:30 ra tervezett indulasbol 7:30 lett annyit dumaltunk egy kave mellett. 32 eves, matematikus es szabaduszo fotografus. Fontolgatja, hogy kint belevag az eletbe s elkezd valamit mert az otthoni keresete nem sokra eleg. Persze sokkal gyorsabb mint en, igy hiaba volt 15 perc elonyom az indulaskor, mar 5 km utan behozta. 3 kanadai csajjal gyalogol, ketto Vancouverbol, egy Montrealbol van itt. Ma igen jol haladtam, tobbszor 4 km/ora felett volt az atlagom pedig emelkedosos volt a terep. Balinttal meg ketszer osszefutottunk a nap folyaman, es megbeszeltuk, hogy melyik szallasra megyunk. Kozben hozza csapodott egy spanyol par akik megkerdeztek, hogy akar-e egy paellat vacsorazni ma? Pont akkor ertem en is oda a pihenohoz s igy engem is megkerdeztek, azonnal igent mondtam. Ma este spanyolok altal keszitett spanyol kajat vacsorazom, majd elmondom milyen volt.
A szallasra 3:15-kor erkeztem meg, ami azt jelenti, hogy 5 km-t nyomtan le egy ora alatt. Teljesen el vagyok ajulva magamtol! Vegre itt van WI – FI, meg is kaptam a jelszot, de nem mukodik. Most megprobalom feltolteni a hordozhato drive-ra hatha ugy fel tudom tenni a netre.
Ne haragudjatok de nincs mindig idom a hsz-ra valaszolni, megprobalom ahogy tudom.
JA ES MEG VALAMI, NINCSEN MINDENHOL INTERNET.

Majus 18, szerda, Azofra – Santo Domingo de la Calzeda, 16 km

Jo keson, 8-kor indultam Azofrabol, Arpadek mar regen uton voltak. Santo Domingot celoztam meg, mondvan ha jobban birom, tovabb megyek. Ma is meleg nap volt 31 fok s Ciruenaig az emelkedon semi arnyek. Ahogy elertem Ciruenat egy arnyas parkot lattam, ahol lecuccoltam s tartottam egy ½ oras pihenot. 2 perc mulva megerkezett Maurice, aki szinesz, Vancouverbol. Rajott, hogy a szineszetbol nem tud megelni, ezert elfogadva a baratja ajanlatat egy kis banya tarsasag titkari ugyeit intezi, amit teljesen utal pedig a baratja jo fizetest ad neki de ugy magyarazta, hogy vegso soron o az aki szivesseget tesz. Nem kommentaltam a dolgot, ertelmes arccal hallgattam.
2:10-re erkeztem be a szallasra, ami a cisztercita noverek gondozasa alatt all. Egyszeru de tiszta es minden szuksegessel felszerelt piheno hely.
A Santo Domingo-i katedralis arrol nevezetes, hogy allandoan egy elo kakast es egy tyukot tartanak a templomban. A legenda: Egy zarandok fiu nem viszonozta egy helybeli lany szerelmet, ezert a lany bevadolta, hogy penzt lopott tole a fiu. Annal rendje s modja szerint eliteltek, felakasztottak. A szulei tovabb folytattak a zarandoklatot s amikor hetekkel kesobb visszatertek Santo Domingoba lattak, hogy a fiuk meg mindig el. Szaladtak a birohoz aki epp vacsorazott, egy sult tyuk es egy sult kakas volt a tanyeron. Amikor a szulok eloadtak, hogy elve talaltak a fiut s kegyelmezzen meg neki a biro, azt valaszolta: A fiatok eppen annyira el mint ez a kakas es a tyuk a tanyeromon! Alighogy ezt kimondta a ket szarnyas elrepult.
Este Luis-zal beszelgettem, aki Braziliabol van itt az uton. Kert egy dugohuzot, odaadtam neki a bicskamat, persze beletorte a dugot, en huztam ki neki. A jutalom egy fel pohar bor. Valahogy raterelodott a szo a kornyezetvedelemre s Luis rettenetesen sertve erzi magat azaltal, hogy a vilag fejlett orszagai nem segitenek Brazilianak. Szerinte a nyugati fejlett orszagok megveszik az illegalisan kitermelt fat, a nyugati allatkereskedok, megveszik az egzotikus madarakat es majmokat, ezzel merhetetlen karokat okoznak. Egyebkent az IBM-nel dolgozott, most nyugdijas. O mondta, hogy a masik magyarnak is ez a velemenye a kerdesrol. Mondom milyen magyarnak? Valami erthetetlen nevet mondott. Este mar nem talaltam meg a fiut.

Majus 17 kedd, Naverette – Azofra, 24 km

Reggel 6:20-kor indultam mert 9 km emelkedovel kezdtem a napot. Nagyon jol birtam mert 7 km-re levo Ventosa-t 2 ora alatt elertem (Elertem a 100. Km-emet) s ott meg is ittam a kavemat. Reggelizni a szallason reggeliztem. Najeraig meg 11 km volt hatra s azt szamoltam, ha delre odaerek meg ranyonok 6 km-t s Azofraig megyek. 11:40-re ertem Najeraba, onnan mar cask 6 km Azofra. Kenyelmesen megebedeltem, szendvicset s kavet ittam, majd ellmentem a szallasra egy pecsetert. Varnom kellett 20 percet, mert egykor nyitottak. Megkaptam s indultam tovabb. A nap ezerrel sutott de nem zavart, a kalapom arnyekolja az arcomat es a nyakamat is. A szokas meredek emelkedon, ami kivezet a varosbol egyetlen arnyekos helyen, megalltam pihenni.Fel perc mulva odaer egy ferfi, o is megall. Meglatja a kanadai jelvenyemet, ( amagyar 2 napja elveszett) s kerdezi: Kanada? Yes and You? Ungarn mondja. Akkor folytassuk magyarul, mondom. Majd leult. O is Azofraig megy mondja majd ott talalkozunk s elhuzott. Sokkal gyorsabb nalam, otthon rendszeresen turazik, az orszagos kek turat is tobbszor negcsinalta, mind a 2700 km-t.
Azofra elott 800 m-rel kialltam mert azt hittem beszereztem az elso vizholyagjaimat. Leultem, cipo zokni le, szerencsere semi, csak a faradsagtol egett a talpam.
A szallasra beerkeztem 2:35-kor. Arpaddal dumaltunk egy jot ket sor mellett, majd elmentem vasarolni vacsorat es holnapra reggelit meg ebedet. Visszamentem, megvacsoraztam majd elinteztem a madridi szallasom egy nappal valo meghosszabitasat.
Arpad nyugdija es szenvedelyes turazo. Sajnos a fia glaukomaban szenved, jo esely van arra, hogy megvakul. Az utat a fia gyogyulasaert teszi meg. Reggel koran indult, mar nem talakoztam vele.

Majus 16 hetfo, Logrono – Navarette, 13 km.

Igazabol 15, mert az extra ket km-t is le kellett gyalogolni. A varosbol az egyik fo utcan kell kijonni s elcsodalkoztam, hogy milyen budos, koszos, zajos a varos reggel. 7:30-kor indultam s kb 8:30-kor ittam egy kavet majd mentem tovabb. Az utikalauz kozepes nehezsegu terept mond de meglepoen konnyen mentem. A varosbol alig kierve egy termeszetvedelmi terulet mellet vezet az osveny. A Grajera nevet viselo terulet egy kis tavat vesz korul ezt keruli meg az osveny. A perk bejarata elott hatalmas piknik hely, jatszoterrel, kedvelt kirandulo hely a helyieknek. A tavat elhagyva elobukkan Marcelino bodeja. Marcelino szamtalanszor megjarta az utat s most az arra jaro zarandokokat istapolja. Az asztalon friss gyumolcs, alma, narancs, keksz s remek mogyorofa botok. Az en botomat Los Arcosban, "tevedesbol" elvitte valaki, igy ket napja bot nelkul gyaloglok. Marcelino olyan 65 korul lehet, hatalmas afro frizura, nem gondor, csak osszevissza all s hozza mellig ero szakal. Kizarolag spanyolul tud de ez egy cseppet sem zavarja abban, hogy ekes es hangos, spanyolsaggal segitse a bot valasztast. En kivalasztottam magamnak egyet s mikor odavittem hozza, hogy alairja, minden botot alair, felugrott a botommal, visszavitte a csomohoz majd kis keresgeles utan kivalasztott egyet ami szerinte nekem megfelel s egy 2 perces szozuhatagog ontott ram, gondolom elmagyarazva a bot kivalasztas rejtelmeit. En ugyesen bologattam neha egy si si is elhangzott majd elfogadtam az o altala valasztott botot, Marcelino nagy megelegedettsegere. Jo kis mogyorofa bot, hasznat is veszem.
Innen meg 4 km Navarette, az ut enyhen emelkedo. 12:30 ra ertem Navarettbe. A varos hataraban talahato a XII szazadban epitett zarandok korhaz romja amely az alaprajzot tekintve keresztet formalhatott.
A varosban kellett vennem egy papucsot, mert a tornacipomet elcsereltek egy ugyanolyat, cask ket szammal kisebbet hagytak ott. Persze nem tudom hordani igy ott hagytam.

Majus 15, vasarnap, Torres del Rio – Logrono, 21 km

7:20-kor indultam s 14:45-re ertem Logronoba. Vianaig eros emelkedokkel tarkitott a terep majd enyhe lejto visz be Logrono-ba, persze a varos elott 2 km-rel megy egy jo kis 500 m-es emelkedo van, majd utana tenyleg seta. Ez a 21 km volt az eddigi legtobb, el is faradtam. A szallas tele volt. Szerencsere nem mentem el addig, mert talakoztam egy nemet sraccal aki mar volt ott s kapott egy terkepet a masik szallasrol. Ujabb 2 km ami teljesen kiesett az utbol de vegre volt agyam, ½ 4-kor.
A kozelben volt egy internet telefon uzlet s vegre tudtam Vilmaval beszelni. Nagyon jo volt hallani a hangjat majd 2 het utan.
Egy kicsit boklasztam a varosban a szallas korul majd gyors vacsora s irany az agy.

Majus 14, Los Arkos - Torres del Rio 8 km

Az ejszaka eleg jol aludtam s reggel 6-kor ebredtem, heveresztem egy kicsit majd keszulodtem. Eldontottem, ma csak vaalmi kis tavolsag s magam kezelese, pihenes. Az 5 nap merlege 68 km. Az atlag 13.5 km, keves. Ma kifigurazom, hogy mit akarok es foleg hogyan tudok haladni. Torres del Rio kicsike falu de egy nagyon hires XI. szazadban epult temploma van amelyet a templomos lovagok epittettek. Nagyon egyszeru megis lenyugozo. Kepeket nem tudok feltenni, valami miatt a link ami az elozo blogokban mukodott, most nem mukodik. Lehet kesobb megjavul. Holnap Logronoig szeretnek menni, ez 21 km lesz. Viana-ig, 11km, dimbes dombos, a hatralevo 10 az konnyebb terep. Ha elindulok 6:30-kor akkor 2 es 3 kozott`Logrono-ban lehetek. Majd beszamolok errol legkozelebb.

Majus 13 Pentek Lorca - Villamayor - Los Arcos

Lorcabol reggel 6:30-kor indultam a terv Villamayor volt, 19 km. Estellaba megerkeztem 10-kor majd egy orat elkenyelmeskedtem, kerestem egy napra lebontott utitervet amely mutatja a szllasokat is es a leglenyegesebb, a szintkulonbseget az uton. Azqueta-tol Villamayorig mindossze 2.5km de ezalatt 249 m a szintkulonbseg. Arnyek szinte sehol, tegnapra 24 fokot mondtak, lett belole 31. 4-re ertem Villamayorba s mar nem volt hely a szallason. Nem tudtam volna meg 12 km-t gyalogolni, igy hivtam egy taxit s egy masik fazonnal, neki sem jutott hely, bementunk Los Arcos-ba.A szallasok altalaban 5 es 10 Euro kozott vannak. Egy no mondta, hogy van itt Villamayorban szalloda is, menjek oda. Mondom mennyi? 50 Euro! Akkor inkabb a taxi s kozelebb is vagyok. Los Arcos-ban volt hely. Lecuccoltam, majd elmentem vasarolni vacsorat meg reggelit holnapra. Vissza a szallasra, valami olaszok foztek tesztat oaradicsomos szosszal, kerdeztem beszallhatok-e de mondtak sajnoz csak annyit vettek, amennyi nekik eleg. Meghallotta ezt ket francia no s megetettek. Husleves es babfozelek sonkaval, konzervbol persze, de nagyon jol esett. Megkoszontem s allok fol az asztaltol, amikor visszaultetnek, s meg egy szelet sajtot adtak. Nem kaja a kaja sajt nelkul.
Megcsinaltam  a szendvicsemet reggelre majd irtam a naplomba, zuhany es hajcsi 9-kor. Holnap karbantarto napot tervezek csak 8 km-t megyek Torres del Rio-ig. Kezelem a vallamat, a bal kezd fajni, meg a labaimat, jo nagy alvas, meg kikalkulalom a tovabbi utat s a beosztasokat. Utalok ilyeneket irni, de 60 felett figyelnem kell magamra.
K

Puenta La Reina - Lorca 14 km

Majus 12 csutortok.
Ma 1/4 8-kor indultam, keson. A terv az volt, hogy Estellaig megyek, 22 km, de annyira elfaradtam, hogy megalltam Lorca-ban A 22 helyett 14 -et mentem s teljesen elfaradtam. 6 oramba tellett ez a 14 km s pihentem 2x20 percet. Megint gyilkos emelkedok 32 - 33 fok, arnyek semmi, tuzo nap. Azt terveztem, hogy 9 ora korul megallok  Meneru-ban reggelizni de a bar zarva volt. Mentem tovabb. A vegen Ciraqui-ban alltam meg vettem egy kavet s megettem a szendvicsemet amit este megcsinaltam. mintegy 20 percet pihentem majd neki indultam. Egy darabig egy angollal Leeds mellol mentem, sik terep, birtam az iramot, aki evente egy hetet gyalogol, A mult evben Pamplonaban fejezte be, most Lognornoig gyalog majd jovore folytatja.
A meleg es az emelkedok kikeszitettek teljesen s mire Lorca-ba ertem elfogyott az erom. Bejelentkeztem a szallasra, lezuhanyoztam, kimostam a cuccaimat, megittam egy korso sort, s most tettem fel a blogokat ezt meg irom. Nagyon jo helyem van egyedul vagyok egy egyagyas szobaban, az internetert nem kell fizetni, s ma koran le tudok fekudni, szuksegem van az alvasra, muszaly regeneralodnom. Holnap ha sikerul Villamayor de Mojardin -ig eljutnom, nagyon elegedett leszek. 19,5 km, mondanom sem kell, tele emelkedovel.

Zizur Menor - Punta la Reina 19 km

Majus 11 Szerda

Nagyon meleg volt, 32 fok, kegyetlen 9 km meredek emelkedovel kezdodott, majd kb 4 km meredek ereszkedes ami sokkal veszelyesebb volt mint felfele menni. Laza kovek, allandoan megcsusztam, ketszer majdnem elestem, jobban kifarasztott mint a hegymenet. Utana lankas le-fol le – fol kovetkezett majd 7 oras gyaloglas utan megerkeztem Punta la Reina-ba. A szallason beestem az agyba s szundiztam 1 orat. Este meleg etelt ettem, 8.90-ert, fokhagyma levest, borju hust grillezve krumplival es egy szelet sajt, mint desszert, s hozza egy pohar voros bor. A borjut tul sutottek de azert megettem. A TV-n kozben bikaviadalt kozvetitettek, eletem elso bikaviadalat lattam. Ahogy elkezdodott azonnal eszembe jutott Hemingway: Halal delutan cimu konyve, amit vagy 3x olvastam. Nagyon erdekes a konyvben ahogyan elmagyarazza, hogy miert fontos a spanyoloknak a bika viadal s azt is, hogy a bika megolese pillanataban van az egyetlen eselye a bikanak, mert akkor szinte csk milimeterek valasztjak el a ket testet egymastol s a torreadornak fizikailag be kell lepnie a szarvak koze. Reszletesen leirja a mozgas sort s olyan muveszi szinvonalom, hogy egesz izgatottan vartam a pillanatot. Na, az igazsag pillanata, kiabrandito volt.Az elso bikat a 3. dofesre vegezte ki a torreador, kozel sem menve az allathoz, szinte futtabol messzirol, az a csoda ha eltalalja a pontot. A masodik sokkal rosszabb volt az 5.! dofesre sem talalta el csak a hatodikra. Kozel sem volt ahhoz amirol Hemingway beszel. A harmadikat meg sem vartam, befejeztem a kajat s eljottem. Remelem ma jol kipihenem magamat s holnap koran el tudok indulni. Este sokaig beszelgettem egy nemet sraccal Aachen-bol, fizikus, s annyit tanult az utolso evben, hogy elhatarozta most egy fel evet kivesz, maga akar lenni s erre a Camino a legjobb. Nagyon ertelmes kolyok, Ulrich a neve, s elmondta, hogy ra akarta beszelni az Apjat, aki 54 eves, hogy az utolso 100 km-t csinalja vele vegig, s az apja elutasitotta ami nagyon fajt neki. Mondta, hogy az Apja minden valtozastol fel, valoszinu 30 eve utalja a munkajat s nem kepes valtoztatni. Mondtam neki, hogy probalja neg az Apja szempontjabol nezni a helyzetet. Biztos, nyugdijas allas, el tudja tartani es tanitattni a harom fiut, Nem akar egy hetnel tobb szabadsagot kivenni, mert felti a munkahelyet stb. Azt mondja a srac, soha nem gondolt volna ezekre a dolgokra, ha velem nem beszelget. Nem hiszem, hogy meg egyszer fogok vele talalkozni, sokkal gyorsabb mint en. Nem csoda, 37 evvel fiatalabb.

Barcelona – Pamplona

Elso nap Majus 10, Kedd

Reggel ebresztes nelkul keltem. Gyors zuhany, Borotvalkzas kihagyva, (meccs napjan sohasem borotvalkozunk) majd a zsak elkeszitese, amit mar majdnem komplettre pakolotam tegnap este. Meg visszakertem a kulcsra kifizetett biztositast, maj irany a metro, ket allomas es a palyaudvaron vagyok. Ittam egy kavet, s megkerestem a vonatot. A biztonsagi keszultseg olyan mint a reptereken. Minden csomagot atvilagitanak, ha mar bennt vagy nemk mehetsz ki, cask helyjeggyel utazhatsz. Beszalltam a vonatba, elfoglaltam a helyemet s mar indultunk is. Pamplonaig az ut 3.5 ora, 11:15-kor erunk oda. Igyekszem beszerezni a “Credencia” papirt s ha mindennel vegzek mondjuk kettoig akkor nekivagok a 10 km-re fekvo szallasnak.

Megerkeztem 11:30-ra s eltartott vagy 10 percig mire megtudtam merr is induljak. A vasutallomastol jo 25 perc seta a varoskozpont, az ovaros, mindig cask felfele. Olyan 1 ora let, mire megtalaltam es megszereztem az “utlevelet” s nekivagtam a gyaloglasnak. Az Ovarosban 3-an allitottak meg jo utat kivanva, ketto maga is megtette, mig a harmadik egy amerikai hazaspar volt akik 3 napja indultak Francia orszagbol, s most 2 ejszakat pihennek Pamplonaban.

A varoson keresztul kitunoen vannak a jelzesek felteve, lehetetlen leterni az utrol. Nekem majdnem sikerult. :--))) Elbameszkodtam s mire eszrevettem, hogy nincs jel elottem, mentem vagy 600 m-t. Vissza, jel megtalalva, gyerunk tovabb. + 28 fok van, nem segitett az, hogy Kanadaban minuszokban gyalogoltam. A tervemmel ellentetben, nem mentem 10 km-t, hanem az 5.4 km-re levo Zizur Menor-ban vettem szallast. Mar kimostam, kiteregettem, ettem egy szendvicset s mostarra varok, hogy feltegyem ezt a netre. WI – FI nincsen 50 centert 10 percet kapok 1 Euroert 20-at kettoert 40-et. Nem szegyenlos a tulaj. Ez ugy kezeli a zarandokokat, mint az osztrakok a menekulteket. :--)))

Remelem ma nyugodtan alszom, mert a szobaban mindenki faradt, hosszu gyaloglas utan ertek ide. En megerkeztem 2:30-kor de meg most 4:20-kor is jonnek. Azt fogom kovetni, hogy korai indulas es ketto fele szallas kereses. Azt mar eldontottem, hogy semmit sem eroltetek. A kenyelmesnel vagy amig jol esiknel egy kicsivel tobbet fogok csinalni, csak azert, hogy fejlodjek is valamit. :--)))

K.

Barcelona masodik nap.

Majus 9, hetfo,

Viszonylag keson keltem, 8-kor, a tobbiek meg aludtak. Lezuhanyoztam, majd elmentem vasarolni. Vettem paprikat, paradicsomot es egy bagettet. A teliszalamit vittem otthonrol. Visszafele jovet megalltam egy kicsike barban s megreggeliztem, tejeskavet ittam s hozza croissant. A delelottot a blog irasara szantam s igy is tortent. Nehany szemelyes level megirasa utan megirtam az elso Barcelonai napot. 10-kor ideje volt utra kelni. A mai napon a Gaudi hazakat nezem meg, amennyire az idom engedi, s ha tudok, kimegyek a piacra a La Rambla-n s hameg mindig van valamelyest ido, akkor visszamegyek a Szent Csalald templomba, belulrol is jo lenne latni.

A szallasom a varos nyugati reszen vana Badal metro allomastol 3 percre. Ha ismeretem volna Barcrelonat, akkor sem valaszthattam volna job szallast. Metroval minden kozel van. A kocsik tisztak, az emberek fegyelmezettek, a jaratok pontosak. Metroval elmentem a Diagonal nevu allomasra, miutan a szallason a recepcios elmagyarazta, hogy mere menjek. A Diagonalnal kiszallva a Katalan sugar uton levo Milla Casa nevu villat kerestem. Talan ez Gaudi leghiresebb epulete de hogy a legtobbet fenmykepezett, az nagyon valoszinu.

Az epuletet en is ismertem, kepekrol, leirasokbol, tehat voltak elvarasaim, amelyek fenyesen beigazolodtak. A haz szinte a semmibol bukkan elo. Eloszor a teton a kemenyeket lattam meg, majd a keresztezodesbe beerve a homlokzatot. Rogton elkezdtem fenykepezni s teleobjektivvel keszitett felvetel soran eszrevettem, hogy valakik vannak a teton. Gondoltam, hogy a haz belulrol is megnezheto. Eleg borsos aron lehetett megvaltani a belepot de megerte a latvany. A haz hozzaferheto, megtekinthetoreszei: A teto terasz, a padlas ter es egy lakas, amelyik az 1900-as evek stilusat, eredeti butorokkal, adja vissza. Mar az elocsarnok is erdekes. A fo lepcsot Gauidi ugy alakitotta ki, hogy termeszetes helye legyen az a novenyeknek. Az eloter oszlopai, szinte belefolynak abba a szintbe amelyet tartanak.  A szinek is nagyon erdekesek. Ezutan felmentunk a tetore. A teto a haz kemenyei miatt kedvelt latvanyossag. Azon gondolkoztam, hogy vajon Gaudi miert fektetett ekkora hangsulyt a kemenyekre, hiszen a legnagyobb reszuk, a foldrol lathatatlan. Az epuletben levo model szemrevetelezese soran azonnal vilagossa valt, hogy az epulet cask igy, ezekkel a kemenyekkel egyutt, teljes. A model engedi , hogy teljessegeben lathassuk az epuletet, amit a hazban valo maszkalas nem ad meg. Igen erdekes volt, amikor felerkeztem a tetore, az egyik gigantikus kemeny fogadott, szinte eltorpul mellette az ember. Eleg sokan voltunk fent a teton, becslesem szerint 100 – 120 kozott s mondanom sem kell, mindenki vadul fenykepezett, majdnem lehetetlen volt olyan kepet kesziteni, ahol emberek nem lathatoak.

A masodik meglepetesem az volt amikor egy tetokanyarbol, hirtelen, elenk tarult a Szent Csalad temploma. Nem szamitottam a latvanyra. Az idomeglehetosen paras volt es meleg, 28 fok, igy a kepek kisse elmosodottak.

Nagy nehezen elszakdtam a tetotol s folytattam a nezelodest. A mar emlitett model, a padlasterben kapott helyet, csak ugy mint nehany altala tervezett butor is. Az ismerkedes kovetkezo allomasa a lakas volt. Tagas, becslesem szerint 150 negyzetmeteres lakast laattunk. 3 haloszoba, nappali, ebedlo, fogado szoba, cseled szoba, dolgozo es gyerek szoba, ket furdoszoba es a konyha. Minden helyseg korhu butorokkal berendezve az 1910-es evekbol. Meglepetes is volt szamomra latni az 1910-bol valo kukta fazekat, a cirko gejzir melegviz eloallitasi modot. A gyerekszobaban a jatekok tomege, s a babaszobak ugy neztek ki mint az igazi haz modelljei. A lakasbol az udvarra mentunk s a latogatas veget ert. Nem akartam elhinni, 2.5 orat voltam bent a hazban. 

Az elozo blogrol elerhetoek ezek a kepek.

Amikor kijottem, leultem az utcan s megebedeltem. Kis kenyer, kis teliszalami, egy paradicsom, bun rossz, eretlen volt, s egy paprika. Utamat folytatva, elerkeztem a masik Gaudi altal tervezett hazhoz a Casa Botllia-hoz. Ide nem mentem be, mert mar elegge elszaladt az ido s szerettem volna a Guelli parkot is megnezni. Megis annyi oltidot eltoltottem a kinti fenykepezessel, hogy ugy dontottem, atsetalok a La Rambla –ra es megnezem a piacot. Reggeljobb let volna. Eleg sok arus mar nem volt ott, a halasok kozul cask ketten arultak, de a tobbi uzlet teljes  mellszelesseggel szolgalta ki az erdeklodoket es a vevoket. Piacozas utan lesetaltam a kikotobe, majd vissza a La  Ramblan a Katalan terig. Most eleg sok, elo szobor volt nagyon kidolgozott maszkokkal. Errol kulon fogok irni. A La Rambla felosztasa igen erdekes. Az elejen van nehany ettermi terasz, majd a festok kovetkeznek, azutan a rajzolok, majd a viraguzletek, ettermek, ezek kozott elszortan az elo szobrok. Egy nincsen: padok, hogy leulhess. Okos fogas, hogy cask etterem altal elfoglalt helyeken van szek. Ha elfaradtal fizess. A Katalan teren talaltam egy kis bart ahol a Tapas, meglepo modon, 1,45 Euro volt. A La Rambla-n mnindenhol 3.50 es 4.50 kozott arultak. A tapas egy mini szendvics, rengeteg fajtaja van. Tulajdonkepp egy szelet francia kenyer s rajta kulonfele dolgok. Egy, max ket harapas az egesz. En mediteranno, Iberian, katalan es Navarro A mediterranon valamilyen ancsovi krem (ringli) volt aprora vagott zoldpaprika es pirospaprika izesitessel, iberiai az sonkas, nyers fustolt sonka, volt, a katalan az apro nyers kolbaszkak piros kaliforniai paprikaval es Navarro az egy egesz szardinia, savanyitott, egy  szeletke salata levelen, aprora vagott kaporral es snidlingel. Megittam ra egy pohar sort s meg is volt a vacsoram.

Este a szallason nagy buli volt, 46 iskolas kolok 12 – 14 evesek erkeztek. Ahol vacsorazni lehetett, a helysegbol mindenkit eltanacsoltak, mert kellett a hely a gyerekeknek, akiknek paellat foztek. En is lent voltam, ott jo az internek, a WI-FI ingyen van, ha az o gepuket hasznalod 1 Euro 15 perc. Osszefutottam meg a delelott 8 lannyal, valamennyien Ottawabol. Kulonbozo egyetemekre jartak s minden evben megunneplik a diploma szerzesuket. Ok is kiszorultak a vacsorazo helyrol s ott voltak a szobaban. Olyan 23 – 25 koruliek voltak s amikor en bementem maar tul voltak a vacsoran s epp ket ausztralia srac szeditette a csajokat. Az ugynevezett “drinking gamek egyiket jatszottak, amelynek egyetlen celja van, kicsit, vagy nagyon, benyomni. A sracok “osszedolgoztak” az egyik a computerrol keresre toltott le zenet a masik javasolta a jatekokat. A csajok nagyon fel voltak javulva na meg a sracok is. En 10-kor elmentem fekudni, ma hatkor keltem, de amikor 112:30-kor kimentem a mosdoba, a banda epp akkor gyulekezett, kicsipve magukat a csajok, valami buliba igyekeztek. Holnap reggel indulok Pamplonaba!

Budapest - Barcelona

Majus 8

Esos idore ebredtunk Pesten. Eloszor csak szemerkelt majd egyre jobban esett. Unokaocsem vitt ki a repulo terre majd ket oraval az indulas elott. Okos dontes volt, mert a bejelenkezeshez hatalmas sor allt. Eloszor csak ketto majd 4 ablaknal fogadtak a bejelentkezoket igy gyorsan lement a sor.

5 eve voltam itthon utoljara, azota nagyot valtozott a vilag es a ferihegyi repuloter is. Ismerek jo par repuloteret Europaban es Eszak - Amerikaban is de batran mondhatom Ferihegy vilagszinvonalon van. Tiszta, vilagos, attekintheto es szep! Az internet kapcsolat nem mukodott de ezen kivul minden rendben volt. Ittam egy kapucsinot indulas elott, majd beszalltunk a buszokba es kimentunk a varakozo gephez. Pontosan indultunk, most valahol Velence folott jarunk. Erkezes Barcelonaba du. egykor. Meg kell keressem a szallodat majd irany a varos. Ha jol emlekszem a leghiresebb Gaudi haz 15 percre van a szallodamtol s a Szent csalad befejezetlen temploma is kozel van. Ha tudok, akkor meg este elmegyek a Ramblas –ra, azt mondjak ezt az utcat nem szabad kihagyni, egyedi hangulat es latvanyossag.

Hetfon meg bejarom a varost, elintezem a vonatjegyemet Pamplonaba, majd kedd reggel vonatozok. J

Este. Megerkeztem, pontosan. 1orat vacakoltam a repteren, majd vonattal bementem Barcelonaba. A palyaudvaron megetttem egy szendvicset, fenykepezgettem egy kicsit a kornyeken, majd 4-re megtalaltam a szallodamat. Ifjusagi szallas,  verem a mezonyt vagy 35 evvel! 8-an vagyunk a szobaban, 3 no, 5 ferfi, a zuhany es a WC nem kozos. Vannak a szobaban Uj Zelandiak, egy par, 3 orosz, ketten Izraelbol es en, az egy szem magyar. 
A lecuccolas utan, elindultam megnezni a varost. Eloszor a Szent csalad templomhoz mentem de nem jutottam be. A barcelonai katolikus templomok onketeseinek adtak elo a Passiot, csak meghivoval lehetett bejutni. A templom lenyugozo! A reszleteket itt elolvashatjatok:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Család-templom_(Barcelona)

Fotok Barcelona

A templomtol legyalogoltam a kikotoig majd onnan fel a "La Rambla"-n a Katalan terig. Este 11 volt mire visszaerkeztem a szallasra. Ejfelkor mar aludtam.
K